My life as Annie

Másnap reggel fél 11-kor a csengő ébresztett. El nem tudtam képzelni,mégis ki, és mit akar hajnali fél 11-kor.Mikor kinyitottam az ajtót,egy szőke srác állt ott.

-Szia,ugye nem én keltettelek?:o
-Szia,ami azt illeti de…
-Ne haragudj,csak kizártam magam,és nincs otthon senki, a szomszéd srác vagyok,és Andreasnak hívnak.
-Ja értem..hát akkor ha már így felkeltettél gyere be..Lenat gondolom ismered,én pedig Annie vagyok.
-Igen,Lena említette,hogy jössz,ezért bátorkodtam becsöngetni.
-Csinálj magadnak nyugodtan egy kávét,és hogyha csinálsz akkor már nekem is :D Én pedig elszaladok zuhanyozni és felöltözök…
-Rendben…hogy szereted??
-Ha bögrével csinálsz 4 cukor kevés tej,köszi
-Nincsmit,kösz hogy beengedtél…

Lezuhanyoztam,felöltöztem,és a hajamat a fejem tetején egy laza kontyba  összefogtam.Miután visszamentem Andreashoz beszélgettünk egy kicsit…

-Te régóta laksz itt?? –kérdeztem
-Igen,viszonylag rég,habár alig vagyok itthon..általában a legjobb barátaimnál csövelek,ők Bill és Tom a tokio hotelből.. gondolom hallottál már róluk..
-Igen,tudom kikről van szó,habár sosem voltam nagy rajongó,pár számukat hallgattam csak,de viszont sok barátom szerette/szereti őket,aztán végig kellett hallgatnom,hogy  „Nem értem miért nem mondta el Tom,hogy barátnője van….” meg „ja persze,most meg kiköltöztek Amerikába…”
-Ó értem…jó régi dolgok :D azóta már visszajöttek,és szingli mind a kettő…habár mostanra már Tom is lenyugodott annyira,hogy tényleg akar egy komoly kapcsolatot….
-Aha…
-Na hagylak is,mostmár hazamegyek,csak otthon van valaki…
-Rendben,gondolom még találkozunk : )
-Valószínű :D Szia
-Hello

Miután Andreas elment megreggeliztem,és csekkoltam az e-mailjeimet.Éppen olvastam amiből a telefonom csörgése zökkentett ki.

-Igen?
-Szia,Gustav vagyok :D
-Szia,miujság??:D
-Gondoltam elkérem a címedet,és elmegyek érted fél 1-re,hogy megejtsük azt az ebédet és városnézést…remélem nincs programod,mert estig nem szabadulsz. ..:D
-Rendben,benne vagyok :D Hermannstraße 19 :D csörgess meg ha ideértél.
-Oké,addig is szia :D
-Várlak,szia :D

Mikor kész voltam megnéztem magam a tükörben,és elégedetten dobtam egy csókot a tükörképemnek.Pontban fél 1-kor csörgetett Gustav. Mikor leértem,elégedett pillantásokat vetett rám,és szóhoz se tudott jutni…

-Te csak egyre dögösebb leszel :D  -mondta
-Köszönöm :)

Illedelmesen megköszöntem a bókot,de mégis olyan magabiztossággal,hogy az már-már felért egy „tudommal”. Ezután a rövid párbeszéd után beszálltunk a kocsiba,és elmondta mi lesz a mai menetrend.Mikor odaértünk az étterembe elégedetten vettem észre,hogy minden szempár rám szegeződik,és az én barna testemen legelteti a szemét.Gustav sem hagyhatta szó nélkül az egészet.

-Látod…még itt is sikert aratsz…mi lehet a strandon..?? :D
-Ez egoistán fog hangzani,de hozzászoktam….otthon is ez ment :D
-Nem hangzik úgy…egyszerűen ilyen a természeted.. :D
-Köszönöm.. :D

Megosztottuk egymással életünk történetét,elmesélte honnan jött,hol született,hogyan futott be a bandájuk,és hogyan esett szét.Én is elmondtam neki az említésre méltó dolgokat illetve,hogy honnan tudok ilyen jól németül,milyen céllal vagyok az országba,és hogy mik a későbbi terveim..Mikor már épp belelendültünk megjelent két srác napszemüvegben.Köszöntek mind a ketten,és odajöttek.Nem tudtam nem észrevenni,még így a napszemüvegén keresztül is,hogy az egyikük már rész levetkőztetett a szemével…sőt lehet már meg is dugott…. A másikuk valamivel illedelmesebb volt,és ha mondhatom úgy visszafogottabb.

-Szia Gusti   -mondta vidáman,majd hozzám fordult : Szia,Bill Kaulitz vagyok :D
-Szia,én pedig Annie Lauger :D
-Én pedig Tom Kaulitz  -jött oda a másik srác.
-Most,hogy így mindenki bemutatkozott,-kezdte Gustav – ti mi járatban vagytok,kérdezte Billt.
-Mint ti..ebédelünk,aztán elmegyünk vásárolni –mondta Bill

-Bocsánat,én kimegyek egy kicsit-szólaltam meg-és már indultam is.

-De ugye nincs baj? –kérdezte Gustav
-Nem,dehogyis,csak a mosdóba megyek,pár perc és jövök. –mondtam

Kimentem a mosdóba,megigazítottam a hajam,ellenőriztem a sminkem,majd elszívtam egy cigit.Mikor visszamentem Gustav már egyedül volt.

-Azt hittem vissza se jössz –mondta
-Bocsi,csak még elszívtam egy cigit.Szóval ők voltak a „nagy” Bill és Tom Kaulitz..-nevettem-
-Hát igen… :D Így hogy szétesett a banda,nagyjából nem kéne semmit csinálniuk,hiszen van elég pénzük,de Bill jelenleg modellkedik,és ruhákat tervez,Tom pedig csak ugy elvan… Gondolkozik,hogy nyit egy hangszerüzletet vagy zenesulit,hiszen még mindig odáig van a gitárjaiért,és ugy egyáltalán a zenéért…ez az amit szeret csinálni…
-Értem…Nem is mondtam…Tudod ki a szomszédom?:o
-Na ki?:D –kérdezte kíváncsian
-Andreas,Bill és Tom nagy barátja…
-Nahát tényleg… ő is ott lakik :D
-Bizony…ugyhogy gondolom ezzel a két jómadárral is összefogok még futni…
-Valószínű,egyébként Bill viszonylag „nyugodt” természet….Tom meg.. csajozós kan…habár már ő is vágyik egy normális kapcsolatra,de szerintem még mindig vadul néha.

A nap további részében Gustav elvitt a nevezetességekhez,benéztünk pár jó üzletbe,illetve a Starbucksba.Estére teljesen elfáradtunk mind a  ketten,és már tudtuk egymás életét kívülről  betéve…

-Hogy őszinte legyen,nekem sose volt igazi jó lánybarátnőm..mindig csak fiúk,de ugyérzem veled egyjó barátra tettem szert…jól nézel ki,és ezt tudod is magadról,vicces vagy,és ugyanolyan jól ellehet veled hülyülni mint egy fiúval…

-Hát köszönöm szépen :D Én is bírlak,hogy rövidre fogjam :D

Este,olyan 7 körül Gustav hazavitt,én pedig bedőltem az ágyba…eléggé elfáradtam,de nagyon jól éreztem magam.Beszéltem Lenaval,és elújságoltam neki a napomat,mit csináltunk kikkel találkoztam..Vettem egy forró fürdőt,csináltam egy vodkanarancsot és kiültem az erkélyre.10 perce sem ülhettem ott mikor megcsörrent a telefonom.A kijelzőn „ismeretlen szám” állt.Nem tudtam ki lehet az…Mikor felvettem egy férfi szólt bele:

-Hallo? Anniet keresem.
-Igen,tessék? Én vagyok az…
-Szia,hogy ki vagyok,azt egyenlőre nem árulom el,legyen meglepetés,ha tudni szeretnéd akkor találkozzunk holnap délután 2-kor a kikötőnél. 

Ezek után pedig letette.Fogalmam sem volt ki lehet az,hiszen még csak 2. napja vagyok a városban,és Gustavon és Andreason kívül nem ismerek senkit.Megittam az italomat,majd bementem és tévéztem,míg el nem nyomott az álom.